2016. január 19., kedd

Dylan Special #2

Ennek a fejezetnek a középső részét már olvashattátok a plusz fejezetben, de a történet folytonossága érdekében, muszáj volt azokat a részeket is beletennem. De ne aggódjatok, minden ilyen résznél lesznek új jelenetek, ahogy ennél is, az elejét és a végét, eddig még nem olvashattátok :)

Dylan Special
2. fejezet
Természetesen a nagybátyám tett róla, hogy a nap folyamán még csak véletlenül se fussunk össze az új lakóinkkal. Ugyanis a délutáni edzés igencsak khm… jól sikerült. Így, terepgyakorlatról visszatérve, 3200 méter skífutás, – amit természetesen negyed óra alatt kellett teljesíteni – fekvőtámasz, felülés, levezetőnek pedig öt kilométeres kötelékfutás után, már annyira nem is volt erőnk, hogy a lányok után kajtassunk.
- Holnap is lesz nap. – mondta Nate, a mellettem lévő zuhanyzó alatt állva, miközben a sampont dörzsölte a haján.
- Nekem valami azt súgja, hogy Rollins mindent meg fog tenni, hogy távol maradjunk tőlük. – szólalt meg valahol a zuhanyzó hátsó felében Joey.
- Na és aztán? Kilenc hónapig lesznek itt, lehetetlen, hogy ennyi idő alatt távol tartsa őket tőlünk. Te mit gondolsz Dylan? – kérdezte Emmett, mire a zuhanyzóban lévő összes fiú rám nézett. – nem csak azért mert a nagybátyámról volt szó. Amolyan vezérként néztek rám a srácok. Hát mit mondjak? Családi vonás. Lemostam a tusfürdőt a testemről, a zuhany alá hajtottam a fejem, majd kihajolva megráztam, hogy kirepüljenek a vízcseppek, és csak azután válaszoltam.
- Azt gondolom,  – vettem magamhoz a törölközőmet, elkezdtem felitatni magamról a vizet – hogy a nagybátyám is férfiból van. – tekertem a csípőm köré a törölközőt. – Valójában nem arra figyelmeztetett, hogy ne csináljunk a lányokkal semmit, hanem arra, hogy ne vegye észre, hogy csinálunk. – lazán a csempének dőltem és elmosolyodtam. – Nem tudom ti hogy vagytok vele, de szerintem így még izgalmasabb.
- Igaz. – bólintott Thomas egyetértően. – De az nem ér ám, hogy mindet levadászod előlünk Dylan. – csóválta meg a fejét. Természetesen baromság volt amit mondott, mert nem fogok csak úgy vakon rámászni mindenkire. Először csak felmérem a terepet, majd mérlegelek. Hiszen nem kell sehova futni, hogyha az ember biztos a sikerében. De azért végigfutattam a tekintetem a zuhanyzóban lévőkön, majd újra Thomasra néztem, és egy magabiztos mosoly kíséretében azt mondtam:
- Nem ígérhetek semmit. – kinyitottam a hátam mögött lévő ajtót, majd kiléptem a fürdőből, hogy visszamenjek a szobánkba. A nagybátyám azért még tett egy látogatást este, biztos ami biztos.
- A lányokat a keleti szárnyon szállásoltuk el, így azon a folyosón lévő fürdő az övék. Remélem nem kell kihangsúlyoznom, hogy milyen mértékben tilos annak a fürdőnek a közelébe menni. – vonta fel a szemöldökét, a mondandójával természetesen kihangsúlyozva ezt. – A tábor összes tagjára ez vonatkozik, nem csak azért mondom, mert a maguk hálóhelyisége van hozzájuk a legközelebb. Remélem minden világos. – lassan ejtette ki a szavakat, jobb szemöldökét ismét felvonta.
- Igenis uram! – kiáltottunk egyszerre. Jó, oké a fürdőbe természetesen nem megyünk be, azért nem vagyunk hatvanéves perverz kukkolók. Persze akkor más a helyzet, ha külön beinvitálnak. Abban az esetben gorombaság lenne visszautasítani. És én nagyon jól nevelt úriembernek tartom magam.
***
Gondoltam én, hogy nem sokáig kell várnunk, amíg a nagybátyám vizslató tekintetet nélkül egyazon helyiségbe kerülünk a vendégeinkkel. Ugyanis már rögtön másnap, ebédnél köszönt be hozzánk a szerencse. Már épp vissza akartunk menni a srácokkal a szobába, amikor megláttuk, hogy két lány lép be a menzára. Megálltam, és szórakozottan a falnak dőltem, a karomat összefontam a mellkasom előtt. Erre a többiek is megálltak és követték a tekintetem.
- Showtime! - halkan felnevettem Emett beszólásán. Bár a nagybátyám, már rég elmondta, hogy intézetis csajok fognak jönni a táborunkba, valahogy mindenkinek most esett le, amikor már tényleg itt vannak. Persze a nagybátyám azt is világosan elmagyarázta, hogy tilos a lányokkal olyan kapcsolatba bonyolódnunk, ami akadályozná, megnehezítené a tábori életünket és az elvégzendő feladatainkat értsd: szex. De természetesen nem vettük figyelembe az erkölcsi beszédjét. Egy katonai táborba jön egy csapat lány? Ehhez nincs is mit hozzáfűzni.
- Jake és Matt már rá is startoltak kettőre. – szólalt meg mellettem Thomas. Igaza volt, Jake-ék éppen két csajjal beszélgettek egy menza asztal mellett. Az egyik egy afroamerikai csaj volt, a másik pedig egy rövid, fekete hajú. Ha jól láttam, a hajának egyik oldalán még egy lila tincs is volt.
- Akkor mire vársz Thomas? – fordultam felé. Csak megvonta a vállát és rám nézett.
- Ha te lennél a szárnysegédem több esélyem lenne. Mit szólsz? - intett a fejével a két lány felé. Felnevettem és megráztam a fejem. Saját játékszabályaim vannak. Akár a vadászathoz is tudnám hasonlítani. A ragadozó – vagyis én – kiszemeli a megfelelő prédát, aztán becserkészi. Általában a vadászat azonban nem szokott sokáig tartani. Nem tehetek róla, hogy olyan testtel és arccal áldott meg a jó isten, ami után epekednek a nők. Sose volt gondom a csajozással, de amióta katona vagyok a helyzet szinte nevetségesen egyszerű lett. Én esküszöm nem értem, de basszus ha egy nő meglát egy katonai egyenruhát, teljesen kifordul magából.
- Nyugi Thomas, Dylan majd biztos neked adja a maradékot. – veregette hátba Nate.
- Bogaram kell egy kis segítsék azzal a vödörrel? – szólalt meg Jeff. Körülnéztem, hogy vajon kihez beszél, és akkor megláttam egy lányt, aki egy felmosó vödröt cipelt. Alacsony volt, szinte aprónak tűnt közöttünk, és hosszú, szőke haja copfba volt fogva.
- Nem kösz. – válaszolta halkan a lány, aztán elkezdte felmosni a padlót. Egy idő után körülnézett a teremben és a tekintete megállapodott a másik két csajon, majd felnevetett. Abban a pillanatban megmozdult bennem valami és elmosolyodtam. Azt hiszem meg is van a préda. A lány arcáról egy szempillantás alatt lefagyott a mosoly, amikor felénk nézett.
- És mi van azzal a kis szöszivel? – intett a fejével Joey. A kis szöszi pillantása találkozott az enyémmel. A szeme kék volt, a bőre hófehér. Az első dolog, ami eszembe jutott róla, hogy olyan, mint egy bárányka. Egy gyámoltalan bárány, aki még nem tudta mi vár rá. A bárányka tekintete az enyémre tapadt. Észrevettem, hogy sikerült körbe mosnia magát és a lába alatt száraz volt a padló.
- Kihagytál egy részt. – mondtam neki, és először azt hittem nem is hallotta meg amit mondtam. Aztán zavartan pislogott és újra rám nézett.
- Tessék? – erre ellöktem magamat a faltól és két lépéssel előtte termettem.
- Azt mondtam kihagytál egy részt. – mutattam a padlóra. Lenézett a földre és mikor észrevette miről beszélek, elpirult.
- Ohh. – motyogta halkan.
- A bárányka besétált a farkasok közé. – mosolyogtam rá, mire a srácok mellettem felnevettek.
- Hogy mondod? – vonta fel egyik szemöldökét.
- Azt hallottuk, hogy az Illinois-i javító intézetből jöttetek. – szólalt meg Thomas.
- Nocsak, uraim egy igazi rossz kislánnyal van dolgunk. – pillantottam a srácokra. Mikor újra a kék szemű lányra néztem, meglepetten vettem észre, hogy gyilkos pillantásokat lövell felém. Általában bármit mondok a lányoknak arra kuncogás, hajdobálás és pirulás a válasz. Ez felkeltette az érdeklődésemet és a szavak csak úgy kibuktak belőlem.
– Ha bármikor rosszalkodni támadna kedved báránykám, hát állok elébe. – kacsintottam rá. A lány keze ökölbe szorult, a szeme villámokat szórt. Ha szemmel ölni lehetne, és most valószínűleg holtan esnék össze. A következő pillanatban olyasmi történt, amire végképp nem számítottam. A lány megfogta a felmosó vödröt és a tartalmát rám öntötte. A koszos víz végigcsorgott rajtam, eláztatva a hajamat, a pólómat és a nadrágomat. Mikor felnéztem, azt láttam, hogy a menzán mindenki minket néz leesett állal, a kék szemű lány pedig elégedett vigyorral méricskél.
- Csillagom, ezt nagyon nem kellett volna. – nevetett fejcsóválva Joey. Beletúrtam a hajamba és közelebb léptem hozzá.
- Mi az báránykám vizesen jobban tetszem? – vigyorodtam el. A várt pirulás elmaradt, a lány csak idegesen bámult rám és a mellkasa előtt összefonta a kezét.
- Határozottan. Tudod így leginkább egy ázott kutyára hasonlítasz. A tekintetét olyan lenézően járatta végig rajtam, ahogyan még senki.
- Na, Dylan ezt megkaptad! – röhögött fel mellettem Nate. A lány arckifejezésén felnevettem és lehajoltam hozzá.
- Tudod báránykám, ha a tűzzel játszol, könnyen megégetheted magad. – Súgtam a fülébe. A lány levegőért kapott, engem meg elégedettség töltött el, amiért végre sikerült elérnem nála a várt reakciót. De aztán az arckifejezése újra ideges lett és nyitotta a száját, hogy mondjon valamit, amikor Campbell belépett a terembe.
- Itt meg mi a fene történt? – nézett először ránk, aztán a vizes padlóra.
- Én… - kezdte a lány, de a szavába vágtam.
- Az én hibám őrmester. Véletlenül nekimentem, neki meg kicsúszott a kezéből a vödör, a víz meg rajtam landolt. Campbell erre hitetlenkedő arckifejezést vett föl, majd a lányra nézett.
- Takarítsd fel! – a lány dühösen kezdte el felmosni a padlót. Mögé léptem és a fülébe suttogtam.
- Tartozol nekem báránykám. – mondtam neki, aztán a srácokkal együtt kimentünk a menzáról.
- Ember, te aztán jól kifogtad ezt a csajt! – vert hátba Nate.
- Ja, baszki Dylan ez a kiscsaj nem semmi. – Mondta Joey. Elmosolyodtam, amikor eszembe jutott a lány dühös arckifejezése. Úgy tűnt, ez a csaj nehéz eset. De bármennyire is nehéz eset, mindenki tudja, hogy egy báránynak nincs esélye egy farkassal szemben. Főleg akkor, ha az a farkas én vagyok.
- Veled meg mi történt haver, fürödni voltál? – kérdezte Zac, amint beléptem a szobába.
- Ááá, csak egy csaj bent, úgy gondolta Dylannek lekéne már mosni a képéről a magabiztosságot. – vonta meg a vállát mellettem Emmett.
- Mintha ez lehetséges lenne. – horkant fel Tyler, aki ekkor fölült az ágyon és idióta vigyorral, tetőtől talpig végigmért.
- De most komolyan? Leöntött egy csaj? – hüledezett Zac.
- Nem, Zac pajtás magamat öntöttem le mosogatóvízzel. – lövelltem felé egy pillantást, és a szekrényemhez léptem, hogy elővegyek egy tiszta pólót.
- Nemááááár! Mosogatóvízzel? Ez halál komoly? –röhögött fel Zac, és már azt hittem nevetésében le fog esni az ágyról.
- Máris bírom a csajt. – bólintott mosolyogva Tyler, erre pedig hozzávágtam a vizes pólómat. – Ha gondolod, szólhatok az érdekedben, hogy téged is leöntsön, amúgy is jön nekem nekem eggyel amiért kimentettem Campbellnél.
- Hogy hívják? – nézett rám kíváncsian, figyelmen kívül hagyva a megjegyzésemet. Fogalmam sincs, hogy mi volt a lány neve. De tudni akartam.
- Mittuodém. – vontam vállat. – valami kis szöszi.
- Hát van benne spiritusz.- hallottam még Tylert, miközben a szobában lévő mosdóhoz igyekeztem, hogy lemossam az arcomról és a hajamról a dzsuvás vizet.
- Az nem kifejezés. – mondtam, amikor visszajöttem. Újra a szekrényemhez léptem, és magamra kaptam egy tiszta fekete pólót.
- Meg van a kiszemelt? – vonta fel a szemöldökét Tyler.
- Hát figyelj, ez tulajdonképpen nyílt kihívás volt. Csak nem hagyhatom annyiban. – vigyorodtam el. – Fairplayel szeretek játszani.
- Ohh az a szegény lány. – sóhajtott fel Emmet.
- Na kuss legyen. – néztem rá, de elvigyorodtam, mert tudtam, hogy csak poénkodik. Ugyanis a szobában mindenki tudta, hogy ezt a kis játékot a lány nagyon is élvezni fogja. Mármint ha rajtam múlik. Márpedig rajtam múlik.



2 megjegyzés:

  1. Jó lett! Nagyon örülök, hogy elkezdted Dylan szemszögét is megírni! :) Csak így tovább!

    VálaszTörlés